Utolsó módosítás ideje: 2024.06.30.

Bizony, egy e-bike is lehet ugyanolyan könnyű, mint egy átlagos bringa

Szuperkönnyű elektromos bringák tesztelése volt a feladatom az utóbbi időben. Egy barátom keresett ugyanis magának e-bike-ot. A legfontosabb kritériuma az volt, hogy könnyű legyen, és rásegítés nélkül ugyanúgy tudja tekerni mint a hagyományos bringáját.

Utánanéztem, hogy milyen bringák találhatók a piacon, amik szóba jöhetnek.

A jelenleg futó e-bringák nagy része legalább 75-85 Nm forgatónyomatékkal rendelkezik. Ám az utóbbi időkben megjelentek a kisebb, 35-50 Nm-rel rendelkezők is. Ezek már jóval könnyebbek, mert a kisebb motorhoz kisebb akkumulátor is tartozik.

Felvetődött bennem, hogy vajon tudják-e ugyanazt az élményt és rásegítést adni mint nagyobb teljesítményű társaik? Fejest ugrottam a témába. Leteszteltem két különböző – kisebb motorral rendelkező – e-bike-ot, hogy ne bízzam a véletlenre és az elfogultságra.

1) Tesztalanyok – Specialized Turbo Vado SL 4.0 és Scott Solace Gravel eRide 20

Korábban már mentem több másfajta hagyományos e-bike-kal (nem könnyített), így van összehasonlítási alapom. A legutóbbi klasszikus egy KTM Macina Sport 720 gép volt. Ennek az adatait fogom szembe állítani a mostani, újgenerációs bringákkal.


2) Az első benyomások a szuperkönnyű elektromos bringák tesztelése során – megjelenés

Tesztalanyaim megjelenésben sokkal jobban hasonlítanak egy hagyományos kerékpárra. Vékonyabb vázzal rendelkeznek, mint a nagyobb teljesítményű e-bringák és a motorjuk is alig észrevehetően van beépítve. És mivel kisebb az akkumulátor, ezért nincs szükség az ormótlan nagy alsó vázcsőre  sem.

Mindkét bringa szépen kidolgozott, elegáns, letisztult megjelenésű. A hajtómű felől nézve egyik esetben sem látszik a motor. Ugyanis kitakarja a hajtómű lánckereke.

3) Az első meglepetés – a súly

Megemeltem őket és meglepődtem, hogy mennyire légiesek. Azonnal fel is vetődött bennem, hogy valóban e-bringák-e? Hihetetlen volt, hogy az eddig megszokott elektromos kerékpárokhoz képest mennyire könnyűek.

Ezután megemeltem egy hagyományos kerékpárt is, hogy lássam a különbséget, de az nem volt. Sőt, a Scott Gravel még könnyebb is volt. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy ő karbonvázas.

Számokban a következőképpen alakult a mérlegelés.

  • Magellan Corvus hagyományos trekking bringa csomagtartóval: 14 kg
  • Scott Solace Gravel eRide: 13,4 kg
  • Specialized Turbo Vado SL 4.0: 15,5 kg
  • Átlagos e-bike: 24-28 kg

Specialized Turbo Vado SL 4.0


Az ismerkedés után már izgatottan pattantam a nyeregbe, hogy kipróbáljam, mit is tudnak. Gondoltam, most ugrik ki a szög a zsákból. Biztos az emelkedőn fognak elvérezni, illetve az alacsonyabb rásegítést nem fogom majd érezni.

Előzetesen álljanak itt a technikai paraméterek motor és akkumulátor tekintetében.

Scott Solace Gravel eRide
Motor: TQ HPR50 Mid Motor drive 300W / 50Nm
Akkumulátor: TQ Internal 360Wh

Specialized Tubo Vado SL 4.0
Motor: Specialized SL 1.1 custom lightweight motor, peak 240W / 35Nm
Akkumulátor: Specialized 320Wh

KTM Macina Sport 720 Men
Motor: Bosch Performance CX Gen 4 250W / 85 Nm
Akkumulátor: Bosch Powertube 750 Wh

KTM Macina Sport 720 Men


4) Jöjjön a puding próbája! – A TESZT

4.1 Rásegítés nélkül

Ezeknél a bringáknál már nem volt semmilyen ellenállása a motornak. Egy az egyben olyan volt tekerni őket, mint egy hagyományos kerékpárt. Ehhez hozzátartozik még, hogy nagyon könnyűek, hiszen nincs extra plusz súly. Nincs nagy akkumulátor, robosztus váz és nagy motor.
Ha lemerül az aksi, akkor sem kell megszakadni ahhoz, hogy tovább tudj menni.

4.2 Rásegítéssel…

Mindkét bringának 3 fokozatban kapcsolható a motorja. A kisebb forgatónyomaték ellenére már az első fokozatban is lehet érezni a rásegítést. Nem erre számítottam.

  • A tesztelésre kiválasztott emelkedőn rásegítés nélkül 6 km/h-val mentem.
  • Az első fokozat ráadásával 9-10 Km/h-ra nőtt a tempóm.
  • 2. fokozatban már 12-re nőtt. Azaz dupla olyan gyors voltam, mint rásegítés nélkül.
  • A harmadik fokozatban viszont közel 3x olyan gyorsan, vagy még gyorsabban haladtam felfelé a bringákkal.

A próba alatt ugyanabban a sebességfokozatban kezdtem neki mindegyik rásegítésnek, de a sebesség növekedésével tudtam nehezebb áttételre is váltani.

A váltás pillanatában a motor elvette a hajtást, majd a váltás után visszaengedte. Itt volt némi különbség a két bringánál.

A Spezialized-nél olyan volt a váltás hangja, mint egy forma 1-es autóban. Váltáskor pillanatra elnémult, majd gyorsan visszajött a rásegítés, így szinte semmilyen kiesés nem volt a rásegítésben.

A Scottnál váltáskor a motor lassabban vette el a terhelést és kicsit kivárva adta vissza. Így kb. 1 pedálfordulatot rásegítés nélkül kellett megtenni, de ez az élvezeti faktorból nem vett el.

Egy kis  extra! 

A Scott Solace Gravel eRide 20 bringa Sram Rival elektromos váltóval van felvértezve. Valószínűleg ezért van a fentebb említett kivárás is a motor működésében. A Sram váltórendszer ugyan vezeték nélküli technológiával működik, de ebben az esetben mégis van egy kábel. Ez nem máshol van, mint a váltón található akkumulátoron. Így nem kell külön töltögetni a váltót, hanem az közvetlenül a kerékpár meghajtó akkumulátoráról tölti fel magát. Így a Scott elég full extrás lett.

Scott Solace Gravel eRide 20


5) Szuperkönnyű elektromos bringák tesztelése – Összegzés

Úgy gondolom, hogy van létjogosultsága a kisebb forgatónyomatékkal rendelkező kerékpároknak. Teljes mértékben megfelelnek a hétköznapi elvárásoknak. Bármilyen lejtőn helytállnak és megkönnyítik a kerékpározást.

Mindenféle erőlködés nélkül lehet velük 20-25 km/h sebességgel közlekedni hegyen-völgyön át. Hagyományos bringával hosszú távon ez már fárasztóbb, Illetve ez a tempó ott már az intenzív sportolás kategória.

Kirándulós, beszélgetős tekeréskor sík vagy enyhén lejtős terepen 20 km/h körül haladunk a hagyományos bringáinkkal. Így az átlagsebességünk 70-80 km-en 14-15 km/h körül alakul, dimbes-dombos terepen. Tempósabb tekeréskor az átlag felmegy 17-19 km/h-ra.
E-bike esetén minden erőlködés nélkül simán el lehet érni 19 km/h feletti átlageredményt.

Nagy előnynek éreztem továbbá, hogy ha elfogyna a nafta az aksiból, akkor is kényelmesen tovább lehet tekerni velük.

A legfontosabb pedig a kerékpár súlya. Könnyen lehet le- és felvinni a lépcsőn és simán be lehet pakolni a kocsiba.

Nem okozott túl nagy gondot a szuperkönnyű elektromos bringák tesztelése, sőt! 🙂 Nagyon bejöttek nekem! Úgy sejtem és bízom benne, hogy ezt az utat fogják követni a gyártók és egyre könnyebb modelleket gyártanak majd a jövőben.

A barátom pedig időközben be is szerezte a Vado SL 4.0 bringát, és a megtett pár száz kilométerből csak 32 km-nél használta a rásegítést!


Ha e-bringádra ráférne egy idei szerviz, klikk ide

E-bike tesztek

Nézd meg ingyenes anyagainkat is!

ITT tudod letölteni 

Mentsd le a gépedre, hogy amikor szükséged van rá, kéznél legyen!

You have Successfully Subscribed!