+36 70 940 1686 --- Házhoz megy a BRINGASZERVIZ --- 140 db 5*-os értékelés a google-n info@bikepatika.hu

Utolsó módosítás ideje: 2025.10.21.

Egyre nagyobb forgatónyomatékos motorokat szerelnek az e-bringákba. Kíváncsi voltam, hogy valójában mire elég egy 50 Nm-es gravel.

Egy Scott Solace Gravel eRide 20 volt a társam ebben a tesztben, amelyet egy TQ HPR50 motor hajt. Az e-bike-ot a K2 Shop-tól kaptam kölcsön.

Nézzük, szükség van-e nagyobb teljesítményre egy hétköznapi bringásnak?

Egy 50 Nm-es kerékpár tesztelésének ötlete egy videóból származik. Itt egy TQ HPR50 motoros mountit vizsgáztatnak, hogy milyen meredek terepen tud felmenni.
Gondoltam, magam is meggyőződöm róla, hogy mit tud egy ilyen meghajtás. Erre a célra egy Scott Solace Gravel eRide 20-ra esett a választás.
Nem időre vagy végsebességre mentem, hanem kifejezetten az élményre.

Három különböző tesztnek vetettem alá a bringát és a TQ HPR50-es motort.

Alapvetően egy 120 km-es túrán mértem fel, ahol 20 km/h átlagban szoktam tekerni, és akadnak gyorsabb, 30-35-ös tempósabb etapok is, amelyekhez valójában nem is kell a plusz rásegítés (A motor nem is tud 25 felett menni a leszabályozás miatt).

A másik teszt a kövesebb, erdős Csiki-hegyekben történt, ahol a meredekebb emelkedőkön próbálgattam a Solace-t és a TQ motort.

Harmadik terepnek egy keményebb emelkedőt választottam. Az aszfaltozott út jobban feküdt a bringán található gumiknak is.

Ezekről tudsz bővebben olvasni:
A Scott Solace Gravel eRide 20 bemutatása
A bringa elektromos rendszere és beállítása
TESZT:
Tartós teszt: Budaörstől Balatonvilágosig a BUBÁ-n
– Teszt a Csiki-hegyekben
– Emelkedős teszt: kb. 12%-os emelkedőn
Élményfaktor

1) Scott Solace Gravel eRide 20 gravel bringa TQ HPR50 bringa bemutatása

A Scott Solace Gravel eRide 20 gravel bringa TQ HPR50 középmotorral és elektromos Sram eTape váltórendszerrel szerelt. Áramellátását a központi aksiról kapja, nem sajátról. Ezért a kerékpárt minden esetben be kell kapcsolni, ha váltani szeretnél.

A gyártó leírása alapján az akkumulátor lemerülése után, amikor a rásegítés már nem megy, marad még annyi szufla a gépben, hogy egy 100-150 váltást tudsz még csinálni. Ezt az infót nem tudtam leellenőrizni, helyette támadt egy alternatív ötletem.

Nagyobb túra (200km felett) esetén, ha sokat akarod a rásegítést használni, és nagy esély van arra, hogy lemerül az akkumulátor, lehet egy saját Sram pótaksit vinni a zsebben. Így, ha a bringa lemerül, akkor is még tudsz váltani vele.
A plusz aksi az én ötletem, bár a váltórendszer nem fogyaszt sokat és mint a gyártó is írta, van némi plusz tartalék.

A TQ 50HPR középmotor igen könnyű, mindössze 1850 g és a tenyeremben is elfér. A motorhoz egy 360 Wh aksi tartozik, ami szintén csak 1835 g. A piacon ez a leginnovatívabb és legcsendesebb motor. A gyűrűs fogaskerék rendszernek köszönhetően a motor és a fogaskerék-meghajtás egy tengely körül helyezkedik el. Ez nem csak könnyűvé teszi a motort, hanem egyszerűbben is integrálható a kerékpárvázba. A motor 50 Nm forgatónyomatékot 300 W teljesítményt tud leadni. Megjegyzem, a legtöbb motorkerékpár! sem tud ekkora teljesítményt és nyomatékot leadni.

A karbonvázas kerékpár – motorral és akkumulátorral együtt is – csak 13,7 kg. Tapasztalatom, hogy rásegítés nélkül is könnyen lehet tekerni, akárcsak a motor nélküli társát. A 120 km-es teszttúra alatt szinte alig használtam ki a rásegítést. Egy-egy emelkedőn a legkönnyebb fokozatot, ami kb. annyit jelentett, mint ha nem egy, hanem két tányéros hajtómű lenne a bringán, és elöl leváltanám kistányérra a láncot. Illetve egy erősebb szembeszeles szakaszon indítottam be a rásegítést egyes fokozatban.
Ez szerintem elég jól jelzi, hogy milyen jó építésű a bringa, és mekkora támogatást tud adni a motor. De erről még később írok a teszteknél.

2) Nézzük az elektromos rendszert és beállítását

A telefont a TQ saját applikációján keresztül Bluetooth kapcsolattal lehet összekötni a kerékpárral. Az appban különböző beállításokat lehet elvégezni, illetve kijelzőként is lehet használni, ha kevés lenne a gyári központi kijelzőpanel.

A három fokozatú rásegítést fokozatonként külön-külön személyre lehet szabni. Az applikációban az egyes fokozatokhoz tartozó pedálérzékenységet, a rásegítés százalékos arányát és a maximális erőt lehet módosítani.

A rásegítés mértékét 25-200% között, a leadott maximális erőt 30W és 300W között lehet változtatni. Az applikációban tájékozódni lehet az aksi részletes állapotáról és a szoftverek frissességéről is.

Telefonon keresztül be lehet állítani a központi kijelzőt is, hogy milyen infók jelenjenek meg rajta. Itt lehet változtatni a központi gomb funkcióján is. A sok állítgatás közben ezt véletlenül lekapcsoltam, így tekerés közben nem tudtam bekapcsolni a rásegítést. Szerencsére az applikációba belépve menet közben sikerült visszaállítani a gomb multifunkcióját. Így már nem csak a különböző kijelzőn megjelenő infók között tudtam lapozgatni, hanem a rásegítési fokozatok között is tudtam váltani.

3) Scott Solace gravel eRide 20 TESZT

3.1 Tartós teszt – Budaörstől Balatonvilágosig a BUBÁ-n

A hosszabb teszt Budaörsről Balatonvilágosig tartott. Változatos domborzatú útvonal, így volt sík és emelkedősebb szakasza is a túrának. A síkabb szakaszokon 25km/h felett tekertem, így nem sok értelmét láttam a rásegítés bekapcsolásának. A bringa szépen tette a dolgát, könnyű, élvezetes tekerés volt. A beépített motornak semmi ellenállása nem volt.

Ezen az útvonalon Etyek után kezdődnek az emelkedősebb szakaszok. Mivel nem akartam felfelé hátul a legkönnyebb fokozatba váltani és nagyon pörgetni a lábamat és elöl csak egy tányér van, ezért itt bekapcsoltam a rásegítést. A legkisebb fokozatú meghajtás is már érezhető volt. Pont olyan, mintha elöl a kistányérra váltottam volna le. Az Etyek-Gyúró szakaszon jól vizsgázott felfelé.

A következő emelkedők már a Velencei dombságra estek. Itt kipróbáltam a kettes fokozatot is a rásegítésben. Ez olyan érzés volt, mintha tolnának hátulról, de még azért tekernem kell.

Székesfehérvár után kisebb szembeszéllel küzdöttünk a nyílt terepen. Mivel már pár kilométer volt mögöttünk, ismét rákapcsoltam a motort az első fokozatban. Rögtön megszűnt a harc a széllel és kényelmesen tudtam tartani az addigi tempómat. Sőt még növelni is tudtam a sebességemet.
Nyilván, ha feljebb kapcsolok, akkor már őrült száguldozásba is kezdhettem volna, persze csak a 25-ös határig.

Összességében nagyon jó volt a túra és kevésbé fáradtam el, mintha hagyományos, rásegítés nélküli bicóval mentem volna. A pályaudvarról visszafelé még volt egy mászásom. Itt már végig használtam a rásegítést, ami az esti visszaúton jó is jött, hogy kellemesen zárjam a túrát. Másnap nem éreztem semmilyen fáradságot.

A Scott Solace bringának nagyon kényelmes geometriája van, jól kezelhető. Eleinte féltem a gyári, keményebb nyeregtől, de pozitívan csalódtam. Nem volt kényelmetlen a hosszú távon.

Ezen az útvonalon korábban egy idősebb ismerős is jött velünk szintén egy könnyű, 35Nm-es elektromos (Specialized Turbo Levo Sl) bringával. Ő minden emelkedőn használta a rásegítést középső fokozatban. Az aksi bőven kitartott neki. A túra végén megjegyezte, hogy már Velencénél feladta volna, ha nincs rásegítése. Számomra itt jött le az e-bike lényege. Nem a sebesség a lényeg, hanem az élmény. Hosszabb útvonalat lehet betekerni és olyan helyekre is el lehet jutni, ahová csak több pihenő beiktatásával és nagyobb energia befektetéssel lehetne.

3.2 Teszt a Csiki-hegyekben

Eredendően ezen a terepen szerettem volna kipróbálni a TQ motort. A gravel bringa számára jó terep, leszámítva egy-két mountisabb szakaszt.


A teszt alatt sajnos rá kellett jönnöm, hogy a bringán található gumik nem a legoptimálisabbak ehhez a laza, köves, sziklás terephez. Ennek ellenére nagyon jó volt a tekerés. Itt is kijött az élményfaktor, amit a Solace adott. Egy óra alatt, majdnem dupla akkora távot tudtam bejárni az erdőben.

Egy meredekebb emelkedőt szemeltem ki a külön kis tesztemhez, ahol kipróbáltam mennyire erős a motor. Bár ezt inkább egy mountival kellett volna megcsinálni, mint a tesztvideóban, de ennek ellenére nekivágtam. Itt önerőből nem sokáig jutottam fel. Az emelkedő szemre kb. egy 12-13 %-os domboldal volt. A talaj kicsit lazább, sziklásabb, némi fűcsomóval. Nem volt teljesen ideális, de terep bringázáskor nem is jellemző az ideális talaj, sőt a lényeg a változatosság. Mindenesetre ez nem tartott vissza a teszteléstől.

Az önerő felmérése után felkapcsoltam a rásegítést maximumra és így vágtam neki a domboldalnak. Nem volt a legjobb ötlet, mert akkora nyomatékot adott a kerekekre, hogy többször is kipörgött. Arra kellett figyelnem, hogy ezt kordában tartsam. Amikor meg nem pörgött ki és szilárd talajt fogott, akkor elkezdett egykerékre állni. Ez kicsit meglepett, mert ilyen terepen örülök, ha feljutok és nem egykerekezek felfelé. Tehát power volt rendesen a TQ HPR50-es motorban.

Ezután visszavettem a rásegítésből és kettes fokozatban startoltam újra. Így már jobban tudtam kontrollálni a gépet, bár többet kellett dolgoznom. Amikor plusz erőre volt szükség, amikor már éppen nem tudtam volna átmenni egy akadályon, akkor pont segített a motor.

Összességében elégedett voltam a teszteléssel. Azt adta, amit vártam. Ez az 50 Nm-es motor bőven elegendő teljesítményt ad le ahhoz, hogy mindenhol elvigyen. Ezt az extrém terepet is simán vette, úgy, hogy ezt a bringát nem erre tervezték.

A tesztkör során volt, hogy előbb pattantam le a nyeregből, mint ahogy a bringa átvitt volna az akadályon. Nyilván ez csak az én technikai tudásom hiánya miatt történt, mert a rásegítés bírta volna tovább is.
Ezt az útvonalat majd egy Mountival is kipróbálom. Megfelelő gumi és geometria sokat számít a terepen.

3.3 Emelkedős teszt – kb. 12 %-os emelkedő

Miután az erdős tesztkörnél az emelkedőkön el-el pörgött a kerék, illetve időnként egykerékre kapta magát, kerestem egy szilárd burkolatú emelkedőt. Itt ki tudtam próbálni, hogy mit tud adni a három rásegítési fokozat.

Nehezen, de találtam egy szintén 12 százalékos emelkedőt, hasonlóan a Csiki-hegyekhez.

Először önerőből „nyelvlógatva” tekertem fel. 4-5 km/h sebességet tudtam kitekerni. Visszagurulva kipróbáltam mind a három rásegítést, hogy milyen élményt ad és mekkora támogatást.

Az első rásegítési fokozatban az ismert élmény jelentkezett. Azaz olyan, mint ha elöl lenne egy kistányér a hajtóműn és leváltanék ide. Könnyebb, pörgősebb tekerés. Nem kellett kiállni a nyeregből, de még dinamikusan kellett hajtani a Solace-t. Érezhetően könnyebb volt, mint önerőből. Itt a sebesség nem emelkedett sokat, 6-7 km/h volt a max.

Második fokozatban olyan érzésem volt, mintha megsajnáltak volna és tolnának hátulról. Már nem kellett nagyon ráfeküdni a kormányra, egészen könnyen ment a bringa felfelé. Érezhetően gyorsabb is volt, mert dupla olyan gyorsan mentem vele, azaz 8-10 km/h-val. Úgy éreztem, mintha jó kondiban lennék, azért megy ilyen jól a bringa.

Az utolsó, harmadik fokozat elég vicces volt. Kiegyenesedve, könnyedén, mosolyogva tekertem felfelé. Őrült tempóban, 10-12 km/h-val haladtam, ezért megálláskor, már fékeznem kellett. Úgy éreztem, nincs az az emelkedő, amin ne tudnék felmenni, csak legyen tapadás a gumikon és ne boruljak fel vele.

4) Élményfaktor

A Scott Solace tényleg szuperül teljesített. Jól kezelhető, kényelmes és letisztult. Szinte minden terepen a legjobb élményt adta. Az erdőben még a mountis terepen is helytállt, bár nem erre tervezték ezt a vázgeometriát. Lehet itt kicsit túlvállaltam az útvonalat és erősebb szakaszokat is beiktattam, de remekül kimozogta a gép. Nyilván egy MTB-vel más lenne. A hosszabb túra is igazi élmény volt, még úgy is, hogy a rásegítést alig használtam.

A TQ HPR50-es motor jól dolgozott minden helyzetben. Nem volt olyan akadály, amelyet a motor gyengesége miatt ne tudtam volna leküzdeni. Illetve küzdelem nem volt, mert a meghajtás mindent áthidalt és csak élveznem kellett a bringázást.

Itt megjegyzem, hogy évek óta egyre többen keresnek tunningolással kapcsolatban. Kevésnek tartják a 25 km/h-t. Csak egy kicsivel mehetne gyorsabban!

Lehet, hogy ha 30 lenne a maximum, akkor az lenne a kevés? Sokan nem bringáztak korábban és így nincsenek is tisztában azzal, hogy ez mekkora pluszt jelent. Hosszútávon bőven 25 fölött kellene tekerni, hogy egy 20-25-ös átlag kijöjjön. Terepen felfelé, szinte nincs is értelme a nagyobb sebességnek, hiszen az önerőhöz képes így is 3x olyan gyorsan lehet haladni. Egy megnövekedett sebesség nagyobb figyelmet igényel, és vészhelyzetben sokkal nagyobbat lehet bukni.

Ilyenkor javasolni szoktam, hogy inkább motorkerékpárt vegyenek, vagy S-pedeleket. Igaz, azokhoz jogosítvány is kell.

Amennyiben az élvezetre és az örömfaktorra koncentrálok, akkor a Scott Solace Gravel eRide 20 TQ HPR50 motoros gépe remek választás.

Bízom benne, hogy sok hasznos infót kaptál a Scott Solace Gravel eRide 20 teszt által. Ha igen, küldd át nyugodtan olyannak, akiről tudod, hogy e-bike-ot szeretne venni és ez is segítséget jelenthet a választásnál.

Ha a bringa paramétereire kiváncsi vagy, itt tudsz utánaolvasni.